Zárómunka

Létrehoztam a zárómunkához a blogomat.
Az alábbi címen elérhető http://zaromunka-kre.blogspot.com/
Feltettem mindent, amire csak gondolni tudtam.

Képek IV.

A Taira család címere (Ageha-cho) - pillangót formáz

Taira no Kiyomori

Jelenetek a Dan no ura-i csatából

Képek III.

A Minamoto nemzetség címere (a neve: Sasa rindo)



















Minamoto no Yoritomo

































És egy kicsit modernebben :P (rajzolta: el grimlock) mennyivel klasszabb így :D





















Minamoto no Yoriie


















Minamoto no Sanetomo

Képek II.

A Hōjō család címere...nem túl bonyolult (a neve: Mitsu uroko)




Hōjō Tokimasa (sajnos csak ezt találtam)

Képek

Szakdolgozati mizéria miatt kissé elmaradtam. Most pótlom. Idáig csak szövegeket tettem fel, de az kicsit unalmas. Feldobnám a dolgot néhány képpel. Így esetleg mindenkinek könnyebb elhelyeznie az olvasottakat, összekötni őket személyekkel. Sajnos nem beszélhetünk túl sok képről. Végülis Masako a 12-13. században élt és a háttérből tevékenykedett-nem nyiltan, mint férfi kortársai.

Masako:





Egy "fantomkép"


Itt már mint "ama shogun". Leborotválta a fejét, mikor apáca lett.


Masako sírja Kamakurában

A bakufu és az udvar kapcsolata II. / Befejezés

Nos kedves olvasóim, itt az utolsó bejegyzés, amivel lezárom a történetet. Igaz másfél napos késéssel, de felkerült. Jó olvasást :)


A Hōjōk hatalma nem volt abszolút. Sokan voltak elégedetlenek velük és azzal, ahogyan a dolgokat irányították. Ha Go-Toba jobban figyelt volna ezekre az elégedetlenkedőkre és bölcsebben kezelte volna a helyzetet, előfordulhatott volna, hogy sikerrel vezeti a seregét a bakufu ellen. A Hōjōknak a jövőben sok mindenben, például az udvarral és vazallusaival való kapcsolatában kellett változtatnia. Go-Tobat és az általa kinevezett császárt száműzték, helyette ők neveztek ki újat. Szigorúbb ellenőrzés alá vonták az udvart is. Kivégeztették azokat a nemeseket és magasabb rangú katonákat, akik részt vettek a lázadásban. Oldalukon harcolókat megjutalmazták, nekiláttak megvizsgálni vazallusaikhoz fűződő kapcsolatukat. A lázadozó területekre hozzájuk hű emberek ültettek.
Mindezektől függetlenül még jó darabig a hatalmuk megszilárdításán kellett fáradozniuk, egészen, ami Hōjō Tokiyori lett a régens, 25 évvel később. Elégedetlenségek és lázadások továbbra is előfordultak, habár kétségtelenül az 1221-s háború volt a legnagyobb jelentőségű.
Ugyanakkor a bakufu rendszere bizonyított. Fontosabb volt a klánok közötti vitáknál. Nem a shōgun személye, hanem magának a bakufunak a fennmaradása számított.

1224-ben meghalt Hōjō Yoshitoki. A régensi pozícióban fia, Yasutoki követte.
1225-ben meghalt Masako is. Miután még utoljára demonstrálta megingathatatlan lelkierejét, mikor személyesen jelent meg egy összeesküvő házában és megkérdezte, kihez hűséges? Szemtől szembe Masakoval, a férfi felhagyott terveivel és hűséget esküdött Hōjō Masakonak.

Sansom, 382-383.o

A bakufu és az udvar kapcsolata I.

Belekezdek az utolsó nagyobb rész tárgyalásába, ami az udvar és a bakufu kapcsolatát vizsgálja az első néhány évtizedben.


A császári hatalom ekkor Go-Toba kezében volt, aki 18 évesen, 1198-ban, visszavonult és a trónra csecsemő gyermekét (Tsuchimikado) ültette. Go-Toba folyamatosan lázadozott a bakufu uralma ellen, próbálta az udvarnak, elsősorban természetesen magának visszaszerezni az őt megillető hatalmat. Mikor lemondott, a fiát is úgy nevezte ki, hogy nem konzultált előtte a bakufuval. Az akkor még életben lévő Yoritomo természetesen ez bosszantotta, de nem tett konkrét lépéseket. Eltervezett ugyan egy látogatást a fővárosba, de meghalt mielőtt kivitelezhette volna. A halálát követő zűrzavaros éveket Go-Toba megpróbálta kihasználni. Volt annyira intelligens, azonban, hogy nem erőfitogtatással, hanem ravaszsággal próbált érvényt szerezni magának. Jó kapcsolatot ápolt Sanetomoval, akivel sok mindenben hasonlított az ízlésük. Személyében támogatóra lelt. Ha valamilyen a bakufunak nem tetsző lépést tett, és ezért valamiféle ellenlépésre kellett számítani, Sanetomo közbelépett és megakadályozta ezeket a bakufu részéről. Go-Toba folyamatosan próbálgatta, hogy meddig mehet el a bakufuval való szembekerülésben.
Az udvarnak ugyan valós hatalma nem sok maradt az emberek felett, presztízsértéke még hatalmas volt és Go-Toba ezt a hozzáállást igyekezett is kihasználni. Yoritomo szigorúan megtiltotta, hogy bármiféle kegyet, rangot elfogadjanak a katonái, ezt nehezen lehetett betartatni, főleg a halálát követő években, amikor is az udvari nemesek minél több szamurájt igyekeztek rávenni a szabályszegésre. Ekkor a bakufunak megvoltak a saját belső problémái, így ezek fölött az ügyek felett többnyire elsiklottak. Azonban mikor Hōjō Yoshitokinak sikerült a megszilárdítani a hatalmát eléggé, hogy amikor Sanetomo, aki maga is kapott és elfogadott különböző rangokat, meghalt, ne tolerálja tovább. Go-Toba túlságosan messzire merészkedett a bakufuval folytatott erőjátékban, amikor követelte, hogy adják át egy kamukarai kenin birtokait szeretőjének. „Kétségbe vonni egy hűbéres jogait birtokaihoz direkt támadásként fogható fel a rendszerrel szemben.”
Ugyan a bakufu megrovására úgy reagált, mint, aki visszafogja magát, továbbra is sikeresen ásta alá a bakufu tekintélyét az udvarban. Emellett szövetségek kötésébe kezdett jó néhány buddhista templommal, a Taira család még életben maradt tagjaival és elégedetlen harcosokkal. A bakufu megosztottságában bízva, 1221-ben megindította a lázadást, Hōjō Yoshitokit pedig törvényen kívülinek nyilvánította. Masako ellene volt a védekezésnek, a támadást sürgette. Megidézte a shōgun hűbéreseit és lendületes beszédet adott, amiben harcra szólította fel őket és emlékeztetett mindenkit milyen sokkal tartoznak férjének, Yoritomonak. A harc a bakufu győzelmével ért véget, a sereget Hōjō Yasutoki, Yoshitoki fia, vezette. Július 6-n bevonult Kyōtōba. Ezzel véget ért az ún. Jōkyū háború.


Sansom 377,378
Weston, 138