Létrehoztam a zárómunkához a blogomat.
Az alábbi címen elérhető http://zaromunka-kre.blogspot.com/
Feltettem mindent, amire csak gondolni tudtam.
2011. május 15., vasárnap
2011. május 10., kedd
Képek IV.
A Taira család címere (Ageha-cho) - pillangót formáz
Taira no Kiyomori
Jelenetek a Dan no ura-i csatából
2011. május 1., vasárnap
Képek III.
A Minamoto nemzetség címere (a neve: Sasa rindo)
Minamoto no Yoritomo
És egy kicsit modernebben :P (rajzolta: el grimlock) mennyivel klasszabb így :D
Minamoto no Yoriie
Minamoto no Sanetomo
Minamoto no Yoritomo
És egy kicsit modernebben :P (rajzolta: el grimlock) mennyivel klasszabb így :D
Minamoto no Yoriie
Minamoto no Sanetomo
2011. április 21., csütörtök
Képek II.
A Hōjō család címere...nem túl bonyolult (a neve: Mitsu uroko)
Hōjō Tokimasa (sajnos csak ezt találtam)
Hōjō Tokimasa (sajnos csak ezt találtam)
Képek
Szakdolgozati mizéria miatt kissé elmaradtam. Most pótlom. Idáig csak szövegeket tettem fel, de az kicsit unalmas. Feldobnám a dolgot néhány képpel. Így esetleg mindenkinek könnyebb elhelyeznie az olvasottakat, összekötni őket személyekkel. Sajnos nem beszélhetünk túl sok képről. Végülis Masako a 12-13. században élt és a háttérből tevékenykedett-nem nyiltan, mint férfi kortársai.
Masako:
Egy "fantomkép"
Itt már mint "ama shogun". Leborotválta a fejét, mikor apáca lett.
Masako sírja Kamakurában
Masako:
Egy "fantomkép"
Itt már mint "ama shogun". Leborotválta a fejét, mikor apáca lett.
Masako sírja Kamakurában
2011. március 31., csütörtök
A bakufu és az udvar kapcsolata II. / Befejezés
Nos kedves olvasóim, itt az utolsó bejegyzés, amivel lezárom a történetet. Igaz másfél napos késéssel, de felkerült. Jó olvasást :)
A Hōjōk hatalma nem volt abszolút. Sokan voltak elégedetlenek velük és azzal, ahogyan a dolgokat irányították. Ha Go-Toba jobban figyelt volna ezekre az elégedetlenkedőkre és bölcsebben kezelte volna a helyzetet, előfordulhatott volna, hogy sikerrel vezeti a seregét a bakufu ellen. A Hōjōknak a jövőben sok mindenben, például az udvarral és vazallusaival való kapcsolatában kellett változtatnia. Go-Tobat és az általa kinevezett császárt száműzték, helyette ők neveztek ki újat. Szigorúbb ellenőrzés alá vonták az udvart is. Kivégeztették azokat a nemeseket és magasabb rangú katonákat, akik részt vettek a lázadásban. Oldalukon harcolókat megjutalmazták, nekiláttak megvizsgálni vazallusaikhoz fűződő kapcsolatukat. A lázadozó területekre hozzájuk hű emberek ültettek.
Mindezektől függetlenül még jó darabig a hatalmuk megszilárdításán kellett fáradozniuk, egészen, ami Hōjō Tokiyori lett a régens, 25 évvel később. Elégedetlenségek és lázadások továbbra is előfordultak, habár kétségtelenül az 1221-s háború volt a legnagyobb jelentőségű.
Ugyanakkor a bakufu rendszere bizonyított. Fontosabb volt a klánok közötti vitáknál. Nem a shōgun személye, hanem magának a bakufunak a fennmaradása számított.
1224-ben meghalt Hōjō Yoshitoki. A régensi pozícióban fia, Yasutoki követte.
1225-ben meghalt Masako is. Miután még utoljára demonstrálta megingathatatlan lelkierejét, mikor személyesen jelent meg egy összeesküvő házában és megkérdezte, kihez hűséges? Szemtől szembe Masakoval, a férfi felhagyott terveivel és hűséget esküdött Hōjō Masakonak.
Sansom, 382-383.o
A Hōjōk hatalma nem volt abszolút. Sokan voltak elégedetlenek velük és azzal, ahogyan a dolgokat irányították. Ha Go-Toba jobban figyelt volna ezekre az elégedetlenkedőkre és bölcsebben kezelte volna a helyzetet, előfordulhatott volna, hogy sikerrel vezeti a seregét a bakufu ellen. A Hōjōknak a jövőben sok mindenben, például az udvarral és vazallusaival való kapcsolatában kellett változtatnia. Go-Tobat és az általa kinevezett császárt száműzték, helyette ők neveztek ki újat. Szigorúbb ellenőrzés alá vonták az udvart is. Kivégeztették azokat a nemeseket és magasabb rangú katonákat, akik részt vettek a lázadásban. Oldalukon harcolókat megjutalmazták, nekiláttak megvizsgálni vazallusaikhoz fűződő kapcsolatukat. A lázadozó területekre hozzájuk hű emberek ültettek.
Mindezektől függetlenül még jó darabig a hatalmuk megszilárdításán kellett fáradozniuk, egészen, ami Hōjō Tokiyori lett a régens, 25 évvel később. Elégedetlenségek és lázadások továbbra is előfordultak, habár kétségtelenül az 1221-s háború volt a legnagyobb jelentőségű.
Ugyanakkor a bakufu rendszere bizonyított. Fontosabb volt a klánok közötti vitáknál. Nem a shōgun személye, hanem magának a bakufunak a fennmaradása számított.
1224-ben meghalt Hōjō Yoshitoki. A régensi pozícióban fia, Yasutoki követte.
1225-ben meghalt Masako is. Miután még utoljára demonstrálta megingathatatlan lelkierejét, mikor személyesen jelent meg egy összeesküvő házában és megkérdezte, kihez hűséges? Szemtől szembe Masakoval, a férfi felhagyott terveivel és hűséget esküdött Hōjō Masakonak.
Sansom, 382-383.o
2011. március 22., kedd
A bakufu és az udvar kapcsolata I.
Belekezdek az utolsó nagyobb rész tárgyalásába, ami az udvar és a bakufu kapcsolatát vizsgálja az első néhány évtizedben.
A császári hatalom ekkor Go-Toba kezében volt, aki 18 évesen, 1198-ban, visszavonult és a trónra csecsemő gyermekét (Tsuchimikado) ültette. Go-Toba folyamatosan lázadozott a bakufu uralma ellen, próbálta az udvarnak, elsősorban természetesen magának visszaszerezni az őt megillető hatalmat. Mikor lemondott, a fiát is úgy nevezte ki, hogy nem konzultált előtte a bakufuval. Az akkor még életben lévő Yoritomo természetesen ez bosszantotta, de nem tett konkrét lépéseket. Eltervezett ugyan egy látogatást a fővárosba, de meghalt mielőtt kivitelezhette volna. A halálát követő zűrzavaros éveket Go-Toba megpróbálta kihasználni. Volt annyira intelligens, azonban, hogy nem erőfitogtatással, hanem ravaszsággal próbált érvényt szerezni magának. Jó kapcsolatot ápolt Sanetomoval, akivel sok mindenben hasonlított az ízlésük. Személyében támogatóra lelt. Ha valamilyen a bakufunak nem tetsző lépést tett, és ezért valamiféle ellenlépésre kellett számítani, Sanetomo közbelépett és megakadályozta ezeket a bakufu részéről. Go-Toba folyamatosan próbálgatta, hogy meddig mehet el a bakufuval való szembekerülésben.
Az udvarnak ugyan valós hatalma nem sok maradt az emberek felett, presztízsértéke még hatalmas volt és Go-Toba ezt a hozzáállást igyekezett is kihasználni. Yoritomo szigorúan megtiltotta, hogy bármiféle kegyet, rangot elfogadjanak a katonái, ezt nehezen lehetett betartatni, főleg a halálát követő években, amikor is az udvari nemesek minél több szamurájt igyekeztek rávenni a szabályszegésre. Ekkor a bakufunak megvoltak a saját belső problémái, így ezek fölött az ügyek felett többnyire elsiklottak. Azonban mikor Hōjō Yoshitokinak sikerült a megszilárdítani a hatalmát eléggé, hogy amikor Sanetomo, aki maga is kapott és elfogadott különböző rangokat, meghalt, ne tolerálja tovább. Go-Toba túlságosan messzire merészkedett a bakufuval folytatott erőjátékban, amikor követelte, hogy adják át egy kamukarai kenin birtokait szeretőjének. „Kétségbe vonni egy hűbéres jogait birtokaihoz direkt támadásként fogható fel a rendszerrel szemben.”
Ugyan a bakufu megrovására úgy reagált, mint, aki visszafogja magát, továbbra is sikeresen ásta alá a bakufu tekintélyét az udvarban. Emellett szövetségek kötésébe kezdett jó néhány buddhista templommal, a Taira család még életben maradt tagjaival és elégedetlen harcosokkal. A bakufu megosztottságában bízva, 1221-ben megindította a lázadást, Hōjō Yoshitokit pedig törvényen kívülinek nyilvánította. Masako ellene volt a védekezésnek, a támadást sürgette. Megidézte a shōgun hűbéreseit és lendületes beszédet adott, amiben harcra szólította fel őket és emlékeztetett mindenkit milyen sokkal tartoznak férjének, Yoritomonak. A harc a bakufu győzelmével ért véget, a sereget Hōjō Yasutoki, Yoshitoki fia, vezette. Július 6-n bevonult Kyōtōba. Ezzel véget ért az ún. Jōkyū háború.
Sansom 377,378
Weston, 138
A császári hatalom ekkor Go-Toba kezében volt, aki 18 évesen, 1198-ban, visszavonult és a trónra csecsemő gyermekét (Tsuchimikado) ültette. Go-Toba folyamatosan lázadozott a bakufu uralma ellen, próbálta az udvarnak, elsősorban természetesen magának visszaszerezni az őt megillető hatalmat. Mikor lemondott, a fiát is úgy nevezte ki, hogy nem konzultált előtte a bakufuval. Az akkor még életben lévő Yoritomo természetesen ez bosszantotta, de nem tett konkrét lépéseket. Eltervezett ugyan egy látogatást a fővárosba, de meghalt mielőtt kivitelezhette volna. A halálát követő zűrzavaros éveket Go-Toba megpróbálta kihasználni. Volt annyira intelligens, azonban, hogy nem erőfitogtatással, hanem ravaszsággal próbált érvényt szerezni magának. Jó kapcsolatot ápolt Sanetomoval, akivel sok mindenben hasonlított az ízlésük. Személyében támogatóra lelt. Ha valamilyen a bakufunak nem tetsző lépést tett, és ezért valamiféle ellenlépésre kellett számítani, Sanetomo közbelépett és megakadályozta ezeket a bakufu részéről. Go-Toba folyamatosan próbálgatta, hogy meddig mehet el a bakufuval való szembekerülésben.
Az udvarnak ugyan valós hatalma nem sok maradt az emberek felett, presztízsértéke még hatalmas volt és Go-Toba ezt a hozzáállást igyekezett is kihasználni. Yoritomo szigorúan megtiltotta, hogy bármiféle kegyet, rangot elfogadjanak a katonái, ezt nehezen lehetett betartatni, főleg a halálát követő években, amikor is az udvari nemesek minél több szamurájt igyekeztek rávenni a szabályszegésre. Ekkor a bakufunak megvoltak a saját belső problémái, így ezek fölött az ügyek felett többnyire elsiklottak. Azonban mikor Hōjō Yoshitokinak sikerült a megszilárdítani a hatalmát eléggé, hogy amikor Sanetomo, aki maga is kapott és elfogadott különböző rangokat, meghalt, ne tolerálja tovább. Go-Toba túlságosan messzire merészkedett a bakufuval folytatott erőjátékban, amikor követelte, hogy adják át egy kamukarai kenin birtokait szeretőjének. „Kétségbe vonni egy hűbéres jogait birtokaihoz direkt támadásként fogható fel a rendszerrel szemben.”
Ugyan a bakufu megrovására úgy reagált, mint, aki visszafogja magát, továbbra is sikeresen ásta alá a bakufu tekintélyét az udvarban. Emellett szövetségek kötésébe kezdett jó néhány buddhista templommal, a Taira család még életben maradt tagjaival és elégedetlen harcosokkal. A bakufu megosztottságában bízva, 1221-ben megindította a lázadást, Hōjō Yoshitokit pedig törvényen kívülinek nyilvánította. Masako ellene volt a védekezésnek, a támadást sürgette. Megidézte a shōgun hűbéreseit és lendületes beszédet adott, amiben harcra szólította fel őket és emlékeztetett mindenkit milyen sokkal tartoznak férjének, Yoritomonak. A harc a bakufu győzelmével ért véget, a sereget Hōjō Yasutoki, Yoshitoki fia, vezette. Július 6-n bevonult Kyōtōba. Ezzel véget ért az ún. Jōkyū háború.
Sansom 377,378
Weston, 138
2011. március 12., szombat
A Hōjōk hatalomra kerülése IV.
Utolsó bejegyzés ebből a részből. Kicsit hosszabban is :)
Yoshitoki lett az új régens és megőrizte jó viszonyát Masakoval. Yoritomo halálát követő belső viták lecsendesedtek. Egészen 1213-ig, amikor is egy Sanetomo elleni lázadásra derült fény. Ez az eset úgy tűnik újabb bizonyítéka a Hōjō család ügyeskedésének, amivel apránként magukhoz kaparintották a bakufu feletti hatalmat. Úgy tűnik a módszerük a „megoszt és elfoglal” volt, egymás után semmisítették meg a fontosabb gokenin családokat úgy, hogy azokat valamilyen módon lázadásba kényszeríttették . A Kajiwara és Hiki családok után a Wada volt a soron következő.
Az összeesküvés célja Sanetomo eltávolítása lett volna, hogy helyére Yoriie egy másik fiát jutassák. A samuraidokoro feje és Yoritomo bizalmasa Wada Yoshimori volt, aki a már a Hōjōk felé is többször bizonyította hűségét. Az ő két fiát és unokaöccsét is megvádolták, hogy tagjai a lázadást kitervelő csoportnak és Yoshitoki letartóztatta őket. Wada Yoshimori személyesen ment el Yoshitokihoz és könyörgött a szabadon bocsátásukért. Yoshitoki beleegyezett abba, hogy elengedje a két fiát, de unokaöccsét, Tanenagat nem volt hajlandó. A bakufu hivatalnokai megalázták a családot azzal, hogy Tanenagat úgy hurcolták végig mint egy közönséges bűnözőt, meg azzal, hogy egy a Wadaknak ajándékozott földet indoklás nélkül visszavette Yoshitoki. Ezzel gyakorlatilag lázadásba kényszeríttették Yoshimorit, akinek hatalmas sereget sikerült összegyűjtenie és előfordulhatott volna, hogy legyőzi a Hōjō családot, ha nem árulják el őket Yoshitokinak, aki így fel tudott készülni. A család elpusztítása lehetővé tette számukra, hogy még több területet szerezzenek Musashi és Sagami stratégiailag fontos provinciáiban. Továbbá, Yoshitoki ezzel a lépésével megszerezte magának, a régensi pozíció mellett, a samuraidokoro felügyeletét is . A helyzete annyira megerősödött, hogy ő lett a legbefolyásosabb ember a bakufuban, miközben Sanetomo semmilyen valódi hatalommal nem bírt.
1219-ben Sanetomo megtámadták és megölték a Hachiman szentélytől való visszatérésekor. A támadó egyedül volt, így hát kérdéses hogyan juthatott át a shogun testőrein. Kilétére ugyan nem derült fény, bár a szemtanúk szerint egy nő volt, a támadás célja világos volt: Yoriie második fia, Kugyō így akart bosszút állni, hogy megfosztották a shoguni címhez való jogától. Vele ezután hamarosan végeztek a régens csapatai. Kihalt Minamoto no Yoritomo és Hōjō Masako vérvonala.
A Hōjō család nem volt magas rangú, a befolyásukat Masakonak Yoritomoval kötött házassága réven szerezték meg. A magasabb rangú családok közül egy se fogadott volna el egy Hōjōt shōgunnak. Ezzel és kevésbé előkelő származásukkal nagyon is tisztában voltak. Nem próbálták megszerezni maguknak ezt a címet, törekedtek az egyszerű élet látszatára. Maguk helyett mást neveztek ki, gyermekeket, ami viszont szükségessé tette, hogy régensként mellettük maradva irányítsák az országot. Yoshitoki a visszavonult császár, Go-Toba, egy fiát kívánta megválasztatni shōgunnak, azonban a jōkō attól való félelmében, hogy ezzel a jövőben egy túl erős fegyvert adna a bakufu kezébe, igényt tarthatnának a trónra, ezt visszautasította. Ezután egy Fujiwara leszármazottat, Yoritsune-t választotta ki, de Go-Toba arra hivatkozva, hogy nem legitimál egy kisgyermeket shoguni hatalomra, éveken át elhalasztotta. Eközben a gyermek, Masako felügyelete alatt nőtt fel.
Szakirodalom:
Varley, 153-156
Sansom, 375
P.Mass, 130
Yoshitoki lett az új régens és megőrizte jó viszonyát Masakoval. Yoritomo halálát követő belső viták lecsendesedtek. Egészen 1213-ig, amikor is egy Sanetomo elleni lázadásra derült fény. Ez az eset úgy tűnik újabb bizonyítéka a Hōjō család ügyeskedésének, amivel apránként magukhoz kaparintották a bakufu feletti hatalmat. Úgy tűnik a módszerük a „megoszt és elfoglal” volt, egymás után semmisítették meg a fontosabb gokenin családokat úgy, hogy azokat valamilyen módon lázadásba kényszeríttették . A Kajiwara és Hiki családok után a Wada volt a soron következő.
Az összeesküvés célja Sanetomo eltávolítása lett volna, hogy helyére Yoriie egy másik fiát jutassák. A samuraidokoro feje és Yoritomo bizalmasa Wada Yoshimori volt, aki a már a Hōjōk felé is többször bizonyította hűségét. Az ő két fiát és unokaöccsét is megvádolták, hogy tagjai a lázadást kitervelő csoportnak és Yoshitoki letartóztatta őket. Wada Yoshimori személyesen ment el Yoshitokihoz és könyörgött a szabadon bocsátásukért. Yoshitoki beleegyezett abba, hogy elengedje a két fiát, de unokaöccsét, Tanenagat nem volt hajlandó. A bakufu hivatalnokai megalázták a családot azzal, hogy Tanenagat úgy hurcolták végig mint egy közönséges bűnözőt, meg azzal, hogy egy a Wadaknak ajándékozott földet indoklás nélkül visszavette Yoshitoki. Ezzel gyakorlatilag lázadásba kényszeríttették Yoshimorit, akinek hatalmas sereget sikerült összegyűjtenie és előfordulhatott volna, hogy legyőzi a Hōjō családot, ha nem árulják el őket Yoshitokinak, aki így fel tudott készülni. A család elpusztítása lehetővé tette számukra, hogy még több területet szerezzenek Musashi és Sagami stratégiailag fontos provinciáiban. Továbbá, Yoshitoki ezzel a lépésével megszerezte magának, a régensi pozíció mellett, a samuraidokoro felügyeletét is . A helyzete annyira megerősödött, hogy ő lett a legbefolyásosabb ember a bakufuban, miközben Sanetomo semmilyen valódi hatalommal nem bírt.
1219-ben Sanetomo megtámadták és megölték a Hachiman szentélytől való visszatérésekor. A támadó egyedül volt, így hát kérdéses hogyan juthatott át a shogun testőrein. Kilétére ugyan nem derült fény, bár a szemtanúk szerint egy nő volt, a támadás célja világos volt: Yoriie második fia, Kugyō így akart bosszút állni, hogy megfosztották a shoguni címhez való jogától. Vele ezután hamarosan végeztek a régens csapatai. Kihalt Minamoto no Yoritomo és Hōjō Masako vérvonala.
A Hōjō család nem volt magas rangú, a befolyásukat Masakonak Yoritomoval kötött házassága réven szerezték meg. A magasabb rangú családok közül egy se fogadott volna el egy Hōjōt shōgunnak. Ezzel és kevésbé előkelő származásukkal nagyon is tisztában voltak. Nem próbálták megszerezni maguknak ezt a címet, törekedtek az egyszerű élet látszatára. Maguk helyett mást neveztek ki, gyermekeket, ami viszont szükségessé tette, hogy régensként mellettük maradva irányítsák az országot. Yoshitoki a visszavonult császár, Go-Toba, egy fiát kívánta megválasztatni shōgunnak, azonban a jōkō attól való félelmében, hogy ezzel a jövőben egy túl erős fegyvert adna a bakufu kezébe, igényt tarthatnának a trónra, ezt visszautasította. Ezután egy Fujiwara leszármazottat, Yoritsune-t választotta ki, de Go-Toba arra hivatkozva, hogy nem legitimál egy kisgyermeket shoguni hatalomra, éveken át elhalasztotta. Eközben a gyermek, Masako felügyelete alatt nőtt fel.
Szakirodalom:
Varley, 153-156
Sansom, 375
P.Mass, 130
2011. március 8., kedd
A Hōjōk hatalomra kerülése III.
Most hogy kisebbik fia lett a shōgun, Masako megtett mindent, hogy ott is maradjon. Tokimasa második felesége Makiko viszont megtett mindent, hogy ne így legyen.
Sanetomo helyett, Makiko a vejét, Hiraga Tomomasat akarta a shōguni pozícióba. Tomomasa is Minamoto leszármazott volt, csupán egy másik ágon, ezért ő is jogosan formálhatott volna igényt a címekre, amiket ekkor Sanetomo birtokolt. Emellett egy valóban ügyes, jó képességű emberről van szó, aki bizonyára méltóbb lett volna shōguni címre, mint Yoritomo egyenesági leszármazottai. Harcban is bizonyította rátermettségét. 1204-ben a Taira klán ise-i ága támadást indított bakufu ellen, kihasználva annak belső megosztottságát, de Hiraga leverte a lázadást. Tomomasa megvádolta Hatakeyama Shigetada-t, hogy lázadást tervez a bakufu ellen. Shigetada bizalmasa volt Yoritomonak is és Yoriienek is. A lázadás hírére Makiko és a Maki család rávette Tokimasat, hogy tegyen megelőző lépéseket. Tokimasa pedig utasította fiait, Yoshitokit és Tokifusat, hogy büntesse meg őket. Yoshitoki közeli kapcsolatban állt Shigetadaval, és bár ellenkezett, de nem hallgattak rá, megindították a támadást. Nem sokkal később kiderült, nem is terveztek semmilyen lázadást.
1204 nyarán Tokimasa utasítására megölték Yoriiet, majd nekilátnak, hogy Sanatomot is eltávolítsák és helyére Hiraga Tomomasat ültessék. Masako és Yoshitoki azonban tudomást szereznek a dologról és megszöktetik Sanetomot nagyapja felügyelete alól. Miután bebizonyosodott Tokimasa árulása, lemond és száműzik Izuba, ahol haláláig (1215) élt. Tomomasaval pedig egy csapattest végzett Kyotoban.
De vajon mi lehetett az oka Tokimasa lázadásának? Elvégre Sanetomo tökéletes báb volt, akit ő maga ültetett oda. Emellett régensként neki volt a bakufuban a legnagyobb hatalma. Varley véleménye szerint az ok Tokimas és Yoshitoki-Masako között kialakult mélyebb ellentét volt, de nem ad használható magyarázatot. Azt viszont kifejti, hogy ezek az események milyen haszonnal járhattak a Hōjō család számára: „Shigetada és embereinek eltávolításával egy másik fontos család tűnt el a Hōjōk útjából, akiknek úgy alakult, hogy a birtoka a stratégiailag fontos Musashi tartományban volt. Továbbá, Tomomasa halálával, úgy tűnik sikeresen hárítottak el egy veszélyt, ami a legitimációjukat veszélyeztethette volna. Tomomasa is Minamoto leszármazott volt, méghozzá erős és határozott, nem hagyta volna, hogy irányítsák. Előfordulhat, hogy innentől a Hōjōk szükségét látták annak, hogy elkülönítsék a Minamotokat a shōguni hivataltól.”
(Még egy bejegyzés és befejezem ennek a résznek a tárgyalását.)
Szakirodalom:
Sansom, 374
Varley, 152, 153-154
Sanetomo helyett, Makiko a vejét, Hiraga Tomomasat akarta a shōguni pozícióba. Tomomasa is Minamoto leszármazott volt, csupán egy másik ágon, ezért ő is jogosan formálhatott volna igényt a címekre, amiket ekkor Sanetomo birtokolt. Emellett egy valóban ügyes, jó képességű emberről van szó, aki bizonyára méltóbb lett volna shōguni címre, mint Yoritomo egyenesági leszármazottai. Harcban is bizonyította rátermettségét. 1204-ben a Taira klán ise-i ága támadást indított bakufu ellen, kihasználva annak belső megosztottságát, de Hiraga leverte a lázadást. Tomomasa megvádolta Hatakeyama Shigetada-t, hogy lázadást tervez a bakufu ellen. Shigetada bizalmasa volt Yoritomonak is és Yoriienek is. A lázadás hírére Makiko és a Maki család rávette Tokimasat, hogy tegyen megelőző lépéseket. Tokimasa pedig utasította fiait, Yoshitokit és Tokifusat, hogy büntesse meg őket. Yoshitoki közeli kapcsolatban állt Shigetadaval, és bár ellenkezett, de nem hallgattak rá, megindították a támadást. Nem sokkal később kiderült, nem is terveztek semmilyen lázadást.
1204 nyarán Tokimasa utasítására megölték Yoriiet, majd nekilátnak, hogy Sanatomot is eltávolítsák és helyére Hiraga Tomomasat ültessék. Masako és Yoshitoki azonban tudomást szereznek a dologról és megszöktetik Sanetomot nagyapja felügyelete alól. Miután bebizonyosodott Tokimasa árulása, lemond és száműzik Izuba, ahol haláláig (1215) élt. Tomomasaval pedig egy csapattest végzett Kyotoban.
De vajon mi lehetett az oka Tokimasa lázadásának? Elvégre Sanetomo tökéletes báb volt, akit ő maga ültetett oda. Emellett régensként neki volt a bakufuban a legnagyobb hatalma. Varley véleménye szerint az ok Tokimas és Yoshitoki-Masako között kialakult mélyebb ellentét volt, de nem ad használható magyarázatot. Azt viszont kifejti, hogy ezek az események milyen haszonnal járhattak a Hōjō család számára: „Shigetada és embereinek eltávolításával egy másik fontos család tűnt el a Hōjōk útjából, akiknek úgy alakult, hogy a birtoka a stratégiailag fontos Musashi tartományban volt. Továbbá, Tomomasa halálával, úgy tűnik sikeresen hárítottak el egy veszélyt, ami a legitimációjukat veszélyeztethette volna. Tomomasa is Minamoto leszármazott volt, méghozzá erős és határozott, nem hagyta volna, hogy irányítsák. Előfordulhat, hogy innentől a Hōjōk szükségét látták annak, hogy elkülönítsék a Minamotokat a shōguni hivataltól.”
(Még egy bejegyzés és befejezem ennek a résznek a tárgyalását.)
Szakirodalom:
Sansom, 374
Varley, 152, 153-154
2011. március 1., kedd
A Hōjōk hatalomra kerülése II.
Hamarosan Yorrie súlyosan megbetegedett és ezzel felvetődött az utódlás kérdése. Yorrie három éves fia, Ichiman, akinek az anyja Hiki Yoshikazu lánya volt, vagy pedig Yoriie öccse, a 11 éves Sanetomo? A hatalom megosztása mellett döntöttek. Sanetomot kinevezték a nyugati területek 38 provinciájának élére, Ichimant pedig a Minamoto család fejének, a 28 északi és keleti birtok urává. Ez a felállás elégedettséggel tölthette el Yoshikazut. Az unokája a shōgun cím várományosa, és mivel fiatalkorú, ki fognak nevezni mellé egy tanácsadót, régenst, aki valószínűleg ő lesz. Ez a felállás azt jelentette, hogy Ichiman lesz a szamurájok igazi ura, mint a Minamoto család feje és megválasztható lesz a shōguni címre, viszont hatalmát mégiscsak korlátozni tudja majd Sanetomo nyugatról. Ez már kevésbé lehetett vonzó Yoshikazu számára, egyre azon sürgette a már beteg Yoriiet, hogy ölesse meg testvérét, nehogy hatalomra jusson. Ezt a beszélgetést Masako azonban kihallgatta, és megelőző csapásként kivégezték Yoshikazut. Ezután egy támadásban a Hiki család több fontos tagját is megölték és Ichiman is az életét vesztette. Yoriie borzasztó haragra gerjedve, elrendelte Tokimasa kivégzését. Azonban az erre küldött két harcos közül Wada Yoshimori nem volt rá hajlandó. A társa pedig nem tudta véghezvinni. Yoriiet lemondásra kényszerítették és helyét öccse, Sanetomo foglalta el 1203-ban. Mivel azonban még kiskorú volt, szükség volt egy tanácsadóra mellette, ezt a posztot pedig Tokimasa töltötte be. Az Azuma kagami október 9-i bejegyzésében beszélnek a mandokoro felállításáról, aminek a feje Tokimasa lett. Továbbá Tokimasat shikken-nek nevezi, ami eleinte a mandokoro vezetőjének volt a megszólítása, ám innentől, a Hōjōk uralma alatt, a régensi pozíciót is jelentette.
(Szakirodalom: Sansom, 372, 373)
(Szakirodalom: Sansom, 372, 373)
2011. február 22., kedd
A Hōjōk hatalomra kerülése I.
Yoritomo halála után hatalmi vákuum keletkezett. Yoritomo ugyanis gyakorlatilag egyedül felügyelt mindent, tartotta a kezében a hatalmat. Felépített egy erős, jól működő rendszert, ami azonban még fiatal volt. Halála után megszűnt ez az erős összetartó erő, félő volt, hogy a rendszer is összeomlik. Eleinte belső viták gyengítették és az udvar sem mondott le a hatalom visszaszerzéséről. És a problémát tovább nehezítette, hogy nem volt jelölt, aki méltó lett volna az utódlásra.
Yoriie fizikailag erős volt, de vad és türelmetlen. Személyisége alkalmatlanná tette a bakufu irányítására. A császár halogatta a kinevezését, amit Kamakurában sem elleneztek, mivel a vezetőség se tartotta őt alkalmasnak a feladatra. Mindezek ellenére 1202. augusztusában kinevezték shōgunnak. Viselkedésével azonban egyre több vezető pozícióban lévő családot fordított el magától, és alig néhány hónappal kinevezése után, egy csoportnyi hűbéres, egyesek szerint Masako járt az élen ebben, megszavaztak egy 13 főből álló tanács, a shukurō felállítását, hogy korlátozza Yoriie hatalmát az igazságszolgáltatásban. A 13 főből, heten szamuráj családok vezérei, négyen pedig bürokraták voltak. Az egyenlőtlen elosztás problémákat okozott, félő volt, hogy túl sok hatalom jut a harcosok kezébe. Kajiwara Kagetoki, a hét vezér egyike, Yoritomo egyik bizalmasa volt, mások számára azonban egy ravasz cselszövő volt, aki kihasználta közeli kapcsolatát a shōgunnal. Rágalmazásainak köszönhetően néhány harcos összegyűlt és követelték, hogy fenyítsék meg. Kagetoki elmenekült, de megtalálták és megölték. Az indítványt Tokimasa nem írta alá, de az Azuma kagamiból arra lehet következtetni –Tokimasa egyik lánya volt az, aki először jelentette Kagetoki becsületsértését Yoriienek-, hogy Tokimasa a háttérből irányította a dolgokat. Számára Kagetoki eltűnése ugyanis két dolgot jelenthetett: sikerült eltüntetni az útból egy tanácstagot, aki esetleg túl közel kerülhetett volna a shōgunhoz, továbbá, ezzel egy családdal kevesebb volt Sagami provinciában, amit Musashi tartománnyal együtt a Hojok apránként a fő területükké alakítottak.
folytatása következik...
(szakirodalom: H. Paul Varley: The Hojo family and succession of power, 147)
Yoriie fizikailag erős volt, de vad és türelmetlen. Személyisége alkalmatlanná tette a bakufu irányítására. A császár halogatta a kinevezését, amit Kamakurában sem elleneztek, mivel a vezetőség se tartotta őt alkalmasnak a feladatra. Mindezek ellenére 1202. augusztusában kinevezték shōgunnak. Viselkedésével azonban egyre több vezető pozícióban lévő családot fordított el magától, és alig néhány hónappal kinevezése után, egy csoportnyi hűbéres, egyesek szerint Masako járt az élen ebben, megszavaztak egy 13 főből álló tanács, a shukurō felállítását, hogy korlátozza Yoriie hatalmát az igazságszolgáltatásban. A 13 főből, heten szamuráj családok vezérei, négyen pedig bürokraták voltak. Az egyenlőtlen elosztás problémákat okozott, félő volt, hogy túl sok hatalom jut a harcosok kezébe. Kajiwara Kagetoki, a hét vezér egyike, Yoritomo egyik bizalmasa volt, mások számára azonban egy ravasz cselszövő volt, aki kihasználta közeli kapcsolatát a shōgunnal. Rágalmazásainak köszönhetően néhány harcos összegyűlt és követelték, hogy fenyítsék meg. Kagetoki elmenekült, de megtalálták és megölték. Az indítványt Tokimasa nem írta alá, de az Azuma kagamiból arra lehet következtetni –Tokimasa egyik lánya volt az, aki először jelentette Kagetoki becsületsértését Yoriienek-, hogy Tokimasa a háttérből irányította a dolgokat. Számára Kagetoki eltűnése ugyanis két dolgot jelenthetett: sikerült eltüntetni az útból egy tanácstagot, aki esetleg túl közel kerülhetett volna a shōgunhoz, továbbá, ezzel egy családdal kevesebb volt Sagami provinciában, amit Musashi tartománnyal együtt a Hojok apránként a fő területükké alakítottak.
folytatása következik...
(szakirodalom: H. Paul Varley: The Hojo family and succession of power, 147)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)