Létrehoztam a zárómunkához a blogomat.
Az alábbi címen elérhető http://zaromunka-kre.blogspot.com/
Feltettem mindent, amire csak gondolni tudtam.
2011. május 15., vasárnap
2011. május 10., kedd
Képek IV.
A Taira család címere (Ageha-cho) - pillangót formáz
Taira no Kiyomori
Jelenetek a Dan no ura-i csatából
2011. május 1., vasárnap
Képek III.
A Minamoto nemzetség címere (a neve: Sasa rindo)
Minamoto no Yoritomo
És egy kicsit modernebben :P (rajzolta: el grimlock) mennyivel klasszabb így :D
Minamoto no Yoriie
Minamoto no Sanetomo
Minamoto no Yoritomo
És egy kicsit modernebben :P (rajzolta: el grimlock) mennyivel klasszabb így :D
Minamoto no Yoriie
Minamoto no Sanetomo
2011. április 21., csütörtök
Képek II.
A Hōjō család címere...nem túl bonyolult (a neve: Mitsu uroko)
Hōjō Tokimasa (sajnos csak ezt találtam)
Hōjō Tokimasa (sajnos csak ezt találtam)
Képek
Szakdolgozati mizéria miatt kissé elmaradtam. Most pótlom. Idáig csak szövegeket tettem fel, de az kicsit unalmas. Feldobnám a dolgot néhány képpel. Így esetleg mindenkinek könnyebb elhelyeznie az olvasottakat, összekötni őket személyekkel. Sajnos nem beszélhetünk túl sok képről. Végülis Masako a 12-13. században élt és a háttérből tevékenykedett-nem nyiltan, mint férfi kortársai.
Masako:
Egy "fantomkép"
Itt már mint "ama shogun". Leborotválta a fejét, mikor apáca lett.
Masako sírja Kamakurában
Masako:
Egy "fantomkép"
Itt már mint "ama shogun". Leborotválta a fejét, mikor apáca lett.
Masako sírja Kamakurában
2011. március 31., csütörtök
A bakufu és az udvar kapcsolata II. / Befejezés
Nos kedves olvasóim, itt az utolsó bejegyzés, amivel lezárom a történetet. Igaz másfél napos késéssel, de felkerült. Jó olvasást :)
A Hōjōk hatalma nem volt abszolút. Sokan voltak elégedetlenek velük és azzal, ahogyan a dolgokat irányították. Ha Go-Toba jobban figyelt volna ezekre az elégedetlenkedőkre és bölcsebben kezelte volna a helyzetet, előfordulhatott volna, hogy sikerrel vezeti a seregét a bakufu ellen. A Hōjōknak a jövőben sok mindenben, például az udvarral és vazallusaival való kapcsolatában kellett változtatnia. Go-Tobat és az általa kinevezett császárt száműzték, helyette ők neveztek ki újat. Szigorúbb ellenőrzés alá vonták az udvart is. Kivégeztették azokat a nemeseket és magasabb rangú katonákat, akik részt vettek a lázadásban. Oldalukon harcolókat megjutalmazták, nekiláttak megvizsgálni vazallusaikhoz fűződő kapcsolatukat. A lázadozó területekre hozzájuk hű emberek ültettek.
Mindezektől függetlenül még jó darabig a hatalmuk megszilárdításán kellett fáradozniuk, egészen, ami Hōjō Tokiyori lett a régens, 25 évvel később. Elégedetlenségek és lázadások továbbra is előfordultak, habár kétségtelenül az 1221-s háború volt a legnagyobb jelentőségű.
Ugyanakkor a bakufu rendszere bizonyított. Fontosabb volt a klánok közötti vitáknál. Nem a shōgun személye, hanem magának a bakufunak a fennmaradása számított.
1224-ben meghalt Hōjō Yoshitoki. A régensi pozícióban fia, Yasutoki követte.
1225-ben meghalt Masako is. Miután még utoljára demonstrálta megingathatatlan lelkierejét, mikor személyesen jelent meg egy összeesküvő házában és megkérdezte, kihez hűséges? Szemtől szembe Masakoval, a férfi felhagyott terveivel és hűséget esküdött Hōjō Masakonak.
Sansom, 382-383.o
A Hōjōk hatalma nem volt abszolút. Sokan voltak elégedetlenek velük és azzal, ahogyan a dolgokat irányították. Ha Go-Toba jobban figyelt volna ezekre az elégedetlenkedőkre és bölcsebben kezelte volna a helyzetet, előfordulhatott volna, hogy sikerrel vezeti a seregét a bakufu ellen. A Hōjōknak a jövőben sok mindenben, például az udvarral és vazallusaival való kapcsolatában kellett változtatnia. Go-Tobat és az általa kinevezett császárt száműzték, helyette ők neveztek ki újat. Szigorúbb ellenőrzés alá vonták az udvart is. Kivégeztették azokat a nemeseket és magasabb rangú katonákat, akik részt vettek a lázadásban. Oldalukon harcolókat megjutalmazták, nekiláttak megvizsgálni vazallusaikhoz fűződő kapcsolatukat. A lázadozó területekre hozzájuk hű emberek ültettek.
Mindezektől függetlenül még jó darabig a hatalmuk megszilárdításán kellett fáradozniuk, egészen, ami Hōjō Tokiyori lett a régens, 25 évvel később. Elégedetlenségek és lázadások továbbra is előfordultak, habár kétségtelenül az 1221-s háború volt a legnagyobb jelentőségű.
Ugyanakkor a bakufu rendszere bizonyított. Fontosabb volt a klánok közötti vitáknál. Nem a shōgun személye, hanem magának a bakufunak a fennmaradása számított.
1224-ben meghalt Hōjō Yoshitoki. A régensi pozícióban fia, Yasutoki követte.
1225-ben meghalt Masako is. Miután még utoljára demonstrálta megingathatatlan lelkierejét, mikor személyesen jelent meg egy összeesküvő házában és megkérdezte, kihez hűséges? Szemtől szembe Masakoval, a férfi felhagyott terveivel és hűséget esküdött Hōjō Masakonak.
Sansom, 382-383.o
2011. március 22., kedd
A bakufu és az udvar kapcsolata I.
Belekezdek az utolsó nagyobb rész tárgyalásába, ami az udvar és a bakufu kapcsolatát vizsgálja az első néhány évtizedben.
A császári hatalom ekkor Go-Toba kezében volt, aki 18 évesen, 1198-ban, visszavonult és a trónra csecsemő gyermekét (Tsuchimikado) ültette. Go-Toba folyamatosan lázadozott a bakufu uralma ellen, próbálta az udvarnak, elsősorban természetesen magának visszaszerezni az őt megillető hatalmat. Mikor lemondott, a fiát is úgy nevezte ki, hogy nem konzultált előtte a bakufuval. Az akkor még életben lévő Yoritomo természetesen ez bosszantotta, de nem tett konkrét lépéseket. Eltervezett ugyan egy látogatást a fővárosba, de meghalt mielőtt kivitelezhette volna. A halálát követő zűrzavaros éveket Go-Toba megpróbálta kihasználni. Volt annyira intelligens, azonban, hogy nem erőfitogtatással, hanem ravaszsággal próbált érvényt szerezni magának. Jó kapcsolatot ápolt Sanetomoval, akivel sok mindenben hasonlított az ízlésük. Személyében támogatóra lelt. Ha valamilyen a bakufunak nem tetsző lépést tett, és ezért valamiféle ellenlépésre kellett számítani, Sanetomo közbelépett és megakadályozta ezeket a bakufu részéről. Go-Toba folyamatosan próbálgatta, hogy meddig mehet el a bakufuval való szembekerülésben.
Az udvarnak ugyan valós hatalma nem sok maradt az emberek felett, presztízsértéke még hatalmas volt és Go-Toba ezt a hozzáállást igyekezett is kihasználni. Yoritomo szigorúan megtiltotta, hogy bármiféle kegyet, rangot elfogadjanak a katonái, ezt nehezen lehetett betartatni, főleg a halálát követő években, amikor is az udvari nemesek minél több szamurájt igyekeztek rávenni a szabályszegésre. Ekkor a bakufunak megvoltak a saját belső problémái, így ezek fölött az ügyek felett többnyire elsiklottak. Azonban mikor Hōjō Yoshitokinak sikerült a megszilárdítani a hatalmát eléggé, hogy amikor Sanetomo, aki maga is kapott és elfogadott különböző rangokat, meghalt, ne tolerálja tovább. Go-Toba túlságosan messzire merészkedett a bakufuval folytatott erőjátékban, amikor követelte, hogy adják át egy kamukarai kenin birtokait szeretőjének. „Kétségbe vonni egy hűbéres jogait birtokaihoz direkt támadásként fogható fel a rendszerrel szemben.”
Ugyan a bakufu megrovására úgy reagált, mint, aki visszafogja magát, továbbra is sikeresen ásta alá a bakufu tekintélyét az udvarban. Emellett szövetségek kötésébe kezdett jó néhány buddhista templommal, a Taira család még életben maradt tagjaival és elégedetlen harcosokkal. A bakufu megosztottságában bízva, 1221-ben megindította a lázadást, Hōjō Yoshitokit pedig törvényen kívülinek nyilvánította. Masako ellene volt a védekezésnek, a támadást sürgette. Megidézte a shōgun hűbéreseit és lendületes beszédet adott, amiben harcra szólította fel őket és emlékeztetett mindenkit milyen sokkal tartoznak férjének, Yoritomonak. A harc a bakufu győzelmével ért véget, a sereget Hōjō Yasutoki, Yoshitoki fia, vezette. Július 6-n bevonult Kyōtōba. Ezzel véget ért az ún. Jōkyū háború.
Sansom 377,378
Weston, 138
A császári hatalom ekkor Go-Toba kezében volt, aki 18 évesen, 1198-ban, visszavonult és a trónra csecsemő gyermekét (Tsuchimikado) ültette. Go-Toba folyamatosan lázadozott a bakufu uralma ellen, próbálta az udvarnak, elsősorban természetesen magának visszaszerezni az őt megillető hatalmat. Mikor lemondott, a fiát is úgy nevezte ki, hogy nem konzultált előtte a bakufuval. Az akkor még életben lévő Yoritomo természetesen ez bosszantotta, de nem tett konkrét lépéseket. Eltervezett ugyan egy látogatást a fővárosba, de meghalt mielőtt kivitelezhette volna. A halálát követő zűrzavaros éveket Go-Toba megpróbálta kihasználni. Volt annyira intelligens, azonban, hogy nem erőfitogtatással, hanem ravaszsággal próbált érvényt szerezni magának. Jó kapcsolatot ápolt Sanetomoval, akivel sok mindenben hasonlított az ízlésük. Személyében támogatóra lelt. Ha valamilyen a bakufunak nem tetsző lépést tett, és ezért valamiféle ellenlépésre kellett számítani, Sanetomo közbelépett és megakadályozta ezeket a bakufu részéről. Go-Toba folyamatosan próbálgatta, hogy meddig mehet el a bakufuval való szembekerülésben.
Az udvarnak ugyan valós hatalma nem sok maradt az emberek felett, presztízsértéke még hatalmas volt és Go-Toba ezt a hozzáállást igyekezett is kihasználni. Yoritomo szigorúan megtiltotta, hogy bármiféle kegyet, rangot elfogadjanak a katonái, ezt nehezen lehetett betartatni, főleg a halálát követő években, amikor is az udvari nemesek minél több szamurájt igyekeztek rávenni a szabályszegésre. Ekkor a bakufunak megvoltak a saját belső problémái, így ezek fölött az ügyek felett többnyire elsiklottak. Azonban mikor Hōjō Yoshitokinak sikerült a megszilárdítani a hatalmát eléggé, hogy amikor Sanetomo, aki maga is kapott és elfogadott különböző rangokat, meghalt, ne tolerálja tovább. Go-Toba túlságosan messzire merészkedett a bakufuval folytatott erőjátékban, amikor követelte, hogy adják át egy kamukarai kenin birtokait szeretőjének. „Kétségbe vonni egy hűbéres jogait birtokaihoz direkt támadásként fogható fel a rendszerrel szemben.”
Ugyan a bakufu megrovására úgy reagált, mint, aki visszafogja magát, továbbra is sikeresen ásta alá a bakufu tekintélyét az udvarban. Emellett szövetségek kötésébe kezdett jó néhány buddhista templommal, a Taira család még életben maradt tagjaival és elégedetlen harcosokkal. A bakufu megosztottságában bízva, 1221-ben megindította a lázadást, Hōjō Yoshitokit pedig törvényen kívülinek nyilvánította. Masako ellene volt a védekezésnek, a támadást sürgette. Megidézte a shōgun hűbéreseit és lendületes beszédet adott, amiben harcra szólította fel őket és emlékeztetett mindenkit milyen sokkal tartoznak férjének, Yoritomonak. A harc a bakufu győzelmével ért véget, a sereget Hōjō Yasutoki, Yoshitoki fia, vezette. Július 6-n bevonult Kyōtōba. Ezzel véget ért az ún. Jōkyū háború.
Sansom 377,378
Weston, 138
2011. március 12., szombat
A Hōjōk hatalomra kerülése IV.
Utolsó bejegyzés ebből a részből. Kicsit hosszabban is :)
Yoshitoki lett az új régens és megőrizte jó viszonyát Masakoval. Yoritomo halálát követő belső viták lecsendesedtek. Egészen 1213-ig, amikor is egy Sanetomo elleni lázadásra derült fény. Ez az eset úgy tűnik újabb bizonyítéka a Hōjō család ügyeskedésének, amivel apránként magukhoz kaparintották a bakufu feletti hatalmat. Úgy tűnik a módszerük a „megoszt és elfoglal” volt, egymás után semmisítették meg a fontosabb gokenin családokat úgy, hogy azokat valamilyen módon lázadásba kényszeríttették . A Kajiwara és Hiki családok után a Wada volt a soron következő.
Az összeesküvés célja Sanetomo eltávolítása lett volna, hogy helyére Yoriie egy másik fiát jutassák. A samuraidokoro feje és Yoritomo bizalmasa Wada Yoshimori volt, aki a már a Hōjōk felé is többször bizonyította hűségét. Az ő két fiát és unokaöccsét is megvádolták, hogy tagjai a lázadást kitervelő csoportnak és Yoshitoki letartóztatta őket. Wada Yoshimori személyesen ment el Yoshitokihoz és könyörgött a szabadon bocsátásukért. Yoshitoki beleegyezett abba, hogy elengedje a két fiát, de unokaöccsét, Tanenagat nem volt hajlandó. A bakufu hivatalnokai megalázták a családot azzal, hogy Tanenagat úgy hurcolták végig mint egy közönséges bűnözőt, meg azzal, hogy egy a Wadaknak ajándékozott földet indoklás nélkül visszavette Yoshitoki. Ezzel gyakorlatilag lázadásba kényszeríttették Yoshimorit, akinek hatalmas sereget sikerült összegyűjtenie és előfordulhatott volna, hogy legyőzi a Hōjō családot, ha nem árulják el őket Yoshitokinak, aki így fel tudott készülni. A család elpusztítása lehetővé tette számukra, hogy még több területet szerezzenek Musashi és Sagami stratégiailag fontos provinciáiban. Továbbá, Yoshitoki ezzel a lépésével megszerezte magának, a régensi pozíció mellett, a samuraidokoro felügyeletét is . A helyzete annyira megerősödött, hogy ő lett a legbefolyásosabb ember a bakufuban, miközben Sanetomo semmilyen valódi hatalommal nem bírt.
1219-ben Sanetomo megtámadták és megölték a Hachiman szentélytől való visszatérésekor. A támadó egyedül volt, így hát kérdéses hogyan juthatott át a shogun testőrein. Kilétére ugyan nem derült fény, bár a szemtanúk szerint egy nő volt, a támadás célja világos volt: Yoriie második fia, Kugyō így akart bosszút állni, hogy megfosztották a shoguni címhez való jogától. Vele ezután hamarosan végeztek a régens csapatai. Kihalt Minamoto no Yoritomo és Hōjō Masako vérvonala.
A Hōjō család nem volt magas rangú, a befolyásukat Masakonak Yoritomoval kötött házassága réven szerezték meg. A magasabb rangú családok közül egy se fogadott volna el egy Hōjōt shōgunnak. Ezzel és kevésbé előkelő származásukkal nagyon is tisztában voltak. Nem próbálták megszerezni maguknak ezt a címet, törekedtek az egyszerű élet látszatára. Maguk helyett mást neveztek ki, gyermekeket, ami viszont szükségessé tette, hogy régensként mellettük maradva irányítsák az országot. Yoshitoki a visszavonult császár, Go-Toba, egy fiát kívánta megválasztatni shōgunnak, azonban a jōkō attól való félelmében, hogy ezzel a jövőben egy túl erős fegyvert adna a bakufu kezébe, igényt tarthatnának a trónra, ezt visszautasította. Ezután egy Fujiwara leszármazottat, Yoritsune-t választotta ki, de Go-Toba arra hivatkozva, hogy nem legitimál egy kisgyermeket shoguni hatalomra, éveken át elhalasztotta. Eközben a gyermek, Masako felügyelete alatt nőtt fel.
Szakirodalom:
Varley, 153-156
Sansom, 375
P.Mass, 130
Yoshitoki lett az új régens és megőrizte jó viszonyát Masakoval. Yoritomo halálát követő belső viták lecsendesedtek. Egészen 1213-ig, amikor is egy Sanetomo elleni lázadásra derült fény. Ez az eset úgy tűnik újabb bizonyítéka a Hōjō család ügyeskedésének, amivel apránként magukhoz kaparintották a bakufu feletti hatalmat. Úgy tűnik a módszerük a „megoszt és elfoglal” volt, egymás után semmisítették meg a fontosabb gokenin családokat úgy, hogy azokat valamilyen módon lázadásba kényszeríttették . A Kajiwara és Hiki családok után a Wada volt a soron következő.
Az összeesküvés célja Sanetomo eltávolítása lett volna, hogy helyére Yoriie egy másik fiát jutassák. A samuraidokoro feje és Yoritomo bizalmasa Wada Yoshimori volt, aki a már a Hōjōk felé is többször bizonyította hűségét. Az ő két fiát és unokaöccsét is megvádolták, hogy tagjai a lázadást kitervelő csoportnak és Yoshitoki letartóztatta őket. Wada Yoshimori személyesen ment el Yoshitokihoz és könyörgött a szabadon bocsátásukért. Yoshitoki beleegyezett abba, hogy elengedje a két fiát, de unokaöccsét, Tanenagat nem volt hajlandó. A bakufu hivatalnokai megalázták a családot azzal, hogy Tanenagat úgy hurcolták végig mint egy közönséges bűnözőt, meg azzal, hogy egy a Wadaknak ajándékozott földet indoklás nélkül visszavette Yoshitoki. Ezzel gyakorlatilag lázadásba kényszeríttették Yoshimorit, akinek hatalmas sereget sikerült összegyűjtenie és előfordulhatott volna, hogy legyőzi a Hōjō családot, ha nem árulják el őket Yoshitokinak, aki így fel tudott készülni. A család elpusztítása lehetővé tette számukra, hogy még több területet szerezzenek Musashi és Sagami stratégiailag fontos provinciáiban. Továbbá, Yoshitoki ezzel a lépésével megszerezte magának, a régensi pozíció mellett, a samuraidokoro felügyeletét is . A helyzete annyira megerősödött, hogy ő lett a legbefolyásosabb ember a bakufuban, miközben Sanetomo semmilyen valódi hatalommal nem bírt.
1219-ben Sanetomo megtámadták és megölték a Hachiman szentélytől való visszatérésekor. A támadó egyedül volt, így hát kérdéses hogyan juthatott át a shogun testőrein. Kilétére ugyan nem derült fény, bár a szemtanúk szerint egy nő volt, a támadás célja világos volt: Yoriie második fia, Kugyō így akart bosszút állni, hogy megfosztották a shoguni címhez való jogától. Vele ezután hamarosan végeztek a régens csapatai. Kihalt Minamoto no Yoritomo és Hōjō Masako vérvonala.
A Hōjō család nem volt magas rangú, a befolyásukat Masakonak Yoritomoval kötött házassága réven szerezték meg. A magasabb rangú családok közül egy se fogadott volna el egy Hōjōt shōgunnak. Ezzel és kevésbé előkelő származásukkal nagyon is tisztában voltak. Nem próbálták megszerezni maguknak ezt a címet, törekedtek az egyszerű élet látszatára. Maguk helyett mást neveztek ki, gyermekeket, ami viszont szükségessé tette, hogy régensként mellettük maradva irányítsák az országot. Yoshitoki a visszavonult császár, Go-Toba, egy fiát kívánta megválasztatni shōgunnak, azonban a jōkō attól való félelmében, hogy ezzel a jövőben egy túl erős fegyvert adna a bakufu kezébe, igényt tarthatnának a trónra, ezt visszautasította. Ezután egy Fujiwara leszármazottat, Yoritsune-t választotta ki, de Go-Toba arra hivatkozva, hogy nem legitimál egy kisgyermeket shoguni hatalomra, éveken át elhalasztotta. Eközben a gyermek, Masako felügyelete alatt nőtt fel.
Szakirodalom:
Varley, 153-156
Sansom, 375
P.Mass, 130
2011. március 8., kedd
A Hōjōk hatalomra kerülése III.
Most hogy kisebbik fia lett a shōgun, Masako megtett mindent, hogy ott is maradjon. Tokimasa második felesége Makiko viszont megtett mindent, hogy ne így legyen.
Sanetomo helyett, Makiko a vejét, Hiraga Tomomasat akarta a shōguni pozícióba. Tomomasa is Minamoto leszármazott volt, csupán egy másik ágon, ezért ő is jogosan formálhatott volna igényt a címekre, amiket ekkor Sanetomo birtokolt. Emellett egy valóban ügyes, jó képességű emberről van szó, aki bizonyára méltóbb lett volna shōguni címre, mint Yoritomo egyenesági leszármazottai. Harcban is bizonyította rátermettségét. 1204-ben a Taira klán ise-i ága támadást indított bakufu ellen, kihasználva annak belső megosztottságát, de Hiraga leverte a lázadást. Tomomasa megvádolta Hatakeyama Shigetada-t, hogy lázadást tervez a bakufu ellen. Shigetada bizalmasa volt Yoritomonak is és Yoriienek is. A lázadás hírére Makiko és a Maki család rávette Tokimasat, hogy tegyen megelőző lépéseket. Tokimasa pedig utasította fiait, Yoshitokit és Tokifusat, hogy büntesse meg őket. Yoshitoki közeli kapcsolatban állt Shigetadaval, és bár ellenkezett, de nem hallgattak rá, megindították a támadást. Nem sokkal később kiderült, nem is terveztek semmilyen lázadást.
1204 nyarán Tokimasa utasítására megölték Yoriiet, majd nekilátnak, hogy Sanatomot is eltávolítsák és helyére Hiraga Tomomasat ültessék. Masako és Yoshitoki azonban tudomást szereznek a dologról és megszöktetik Sanetomot nagyapja felügyelete alól. Miután bebizonyosodott Tokimasa árulása, lemond és száműzik Izuba, ahol haláláig (1215) élt. Tomomasaval pedig egy csapattest végzett Kyotoban.
De vajon mi lehetett az oka Tokimasa lázadásának? Elvégre Sanetomo tökéletes báb volt, akit ő maga ültetett oda. Emellett régensként neki volt a bakufuban a legnagyobb hatalma. Varley véleménye szerint az ok Tokimas és Yoshitoki-Masako között kialakult mélyebb ellentét volt, de nem ad használható magyarázatot. Azt viszont kifejti, hogy ezek az események milyen haszonnal járhattak a Hōjō család számára: „Shigetada és embereinek eltávolításával egy másik fontos család tűnt el a Hōjōk útjából, akiknek úgy alakult, hogy a birtoka a stratégiailag fontos Musashi tartományban volt. Továbbá, Tomomasa halálával, úgy tűnik sikeresen hárítottak el egy veszélyt, ami a legitimációjukat veszélyeztethette volna. Tomomasa is Minamoto leszármazott volt, méghozzá erős és határozott, nem hagyta volna, hogy irányítsák. Előfordulhat, hogy innentől a Hōjōk szükségét látták annak, hogy elkülönítsék a Minamotokat a shōguni hivataltól.”
(Még egy bejegyzés és befejezem ennek a résznek a tárgyalását.)
Szakirodalom:
Sansom, 374
Varley, 152, 153-154
Sanetomo helyett, Makiko a vejét, Hiraga Tomomasat akarta a shōguni pozícióba. Tomomasa is Minamoto leszármazott volt, csupán egy másik ágon, ezért ő is jogosan formálhatott volna igényt a címekre, amiket ekkor Sanetomo birtokolt. Emellett egy valóban ügyes, jó képességű emberről van szó, aki bizonyára méltóbb lett volna shōguni címre, mint Yoritomo egyenesági leszármazottai. Harcban is bizonyította rátermettségét. 1204-ben a Taira klán ise-i ága támadást indított bakufu ellen, kihasználva annak belső megosztottságát, de Hiraga leverte a lázadást. Tomomasa megvádolta Hatakeyama Shigetada-t, hogy lázadást tervez a bakufu ellen. Shigetada bizalmasa volt Yoritomonak is és Yoriienek is. A lázadás hírére Makiko és a Maki család rávette Tokimasat, hogy tegyen megelőző lépéseket. Tokimasa pedig utasította fiait, Yoshitokit és Tokifusat, hogy büntesse meg őket. Yoshitoki közeli kapcsolatban állt Shigetadaval, és bár ellenkezett, de nem hallgattak rá, megindították a támadást. Nem sokkal később kiderült, nem is terveztek semmilyen lázadást.
1204 nyarán Tokimasa utasítására megölték Yoriiet, majd nekilátnak, hogy Sanatomot is eltávolítsák és helyére Hiraga Tomomasat ültessék. Masako és Yoshitoki azonban tudomást szereznek a dologról és megszöktetik Sanetomot nagyapja felügyelete alól. Miután bebizonyosodott Tokimasa árulása, lemond és száműzik Izuba, ahol haláláig (1215) élt. Tomomasaval pedig egy csapattest végzett Kyotoban.
De vajon mi lehetett az oka Tokimasa lázadásának? Elvégre Sanetomo tökéletes báb volt, akit ő maga ültetett oda. Emellett régensként neki volt a bakufuban a legnagyobb hatalma. Varley véleménye szerint az ok Tokimas és Yoshitoki-Masako között kialakult mélyebb ellentét volt, de nem ad használható magyarázatot. Azt viszont kifejti, hogy ezek az események milyen haszonnal járhattak a Hōjō család számára: „Shigetada és embereinek eltávolításával egy másik fontos család tűnt el a Hōjōk útjából, akiknek úgy alakult, hogy a birtoka a stratégiailag fontos Musashi tartományban volt. Továbbá, Tomomasa halálával, úgy tűnik sikeresen hárítottak el egy veszélyt, ami a legitimációjukat veszélyeztethette volna. Tomomasa is Minamoto leszármazott volt, méghozzá erős és határozott, nem hagyta volna, hogy irányítsák. Előfordulhat, hogy innentől a Hōjōk szükségét látták annak, hogy elkülönítsék a Minamotokat a shōguni hivataltól.”
(Még egy bejegyzés és befejezem ennek a résznek a tárgyalását.)
Szakirodalom:
Sansom, 374
Varley, 152, 153-154
2011. március 1., kedd
A Hōjōk hatalomra kerülése II.
Hamarosan Yorrie súlyosan megbetegedett és ezzel felvetődött az utódlás kérdése. Yorrie három éves fia, Ichiman, akinek az anyja Hiki Yoshikazu lánya volt, vagy pedig Yoriie öccse, a 11 éves Sanetomo? A hatalom megosztása mellett döntöttek. Sanetomot kinevezték a nyugati területek 38 provinciájának élére, Ichimant pedig a Minamoto család fejének, a 28 északi és keleti birtok urává. Ez a felállás elégedettséggel tölthette el Yoshikazut. Az unokája a shōgun cím várományosa, és mivel fiatalkorú, ki fognak nevezni mellé egy tanácsadót, régenst, aki valószínűleg ő lesz. Ez a felállás azt jelentette, hogy Ichiman lesz a szamurájok igazi ura, mint a Minamoto család feje és megválasztható lesz a shōguni címre, viszont hatalmát mégiscsak korlátozni tudja majd Sanetomo nyugatról. Ez már kevésbé lehetett vonzó Yoshikazu számára, egyre azon sürgette a már beteg Yoriiet, hogy ölesse meg testvérét, nehogy hatalomra jusson. Ezt a beszélgetést Masako azonban kihallgatta, és megelőző csapásként kivégezték Yoshikazut. Ezután egy támadásban a Hiki család több fontos tagját is megölték és Ichiman is az életét vesztette. Yoriie borzasztó haragra gerjedve, elrendelte Tokimasa kivégzését. Azonban az erre küldött két harcos közül Wada Yoshimori nem volt rá hajlandó. A társa pedig nem tudta véghezvinni. Yoriiet lemondásra kényszerítették és helyét öccse, Sanetomo foglalta el 1203-ban. Mivel azonban még kiskorú volt, szükség volt egy tanácsadóra mellette, ezt a posztot pedig Tokimasa töltötte be. Az Azuma kagami október 9-i bejegyzésében beszélnek a mandokoro felállításáról, aminek a feje Tokimasa lett. Továbbá Tokimasat shikken-nek nevezi, ami eleinte a mandokoro vezetőjének volt a megszólítása, ám innentől, a Hōjōk uralma alatt, a régensi pozíciót is jelentette.
(Szakirodalom: Sansom, 372, 373)
(Szakirodalom: Sansom, 372, 373)
2011. február 22., kedd
A Hōjōk hatalomra kerülése I.
Yoritomo halála után hatalmi vákuum keletkezett. Yoritomo ugyanis gyakorlatilag egyedül felügyelt mindent, tartotta a kezében a hatalmat. Felépített egy erős, jól működő rendszert, ami azonban még fiatal volt. Halála után megszűnt ez az erős összetartó erő, félő volt, hogy a rendszer is összeomlik. Eleinte belső viták gyengítették és az udvar sem mondott le a hatalom visszaszerzéséről. És a problémát tovább nehezítette, hogy nem volt jelölt, aki méltó lett volna az utódlásra.
Yoriie fizikailag erős volt, de vad és türelmetlen. Személyisége alkalmatlanná tette a bakufu irányítására. A császár halogatta a kinevezését, amit Kamakurában sem elleneztek, mivel a vezetőség se tartotta őt alkalmasnak a feladatra. Mindezek ellenére 1202. augusztusában kinevezték shōgunnak. Viselkedésével azonban egyre több vezető pozícióban lévő családot fordított el magától, és alig néhány hónappal kinevezése után, egy csoportnyi hűbéres, egyesek szerint Masako járt az élen ebben, megszavaztak egy 13 főből álló tanács, a shukurō felállítását, hogy korlátozza Yoriie hatalmát az igazságszolgáltatásban. A 13 főből, heten szamuráj családok vezérei, négyen pedig bürokraták voltak. Az egyenlőtlen elosztás problémákat okozott, félő volt, hogy túl sok hatalom jut a harcosok kezébe. Kajiwara Kagetoki, a hét vezér egyike, Yoritomo egyik bizalmasa volt, mások számára azonban egy ravasz cselszövő volt, aki kihasználta közeli kapcsolatát a shōgunnal. Rágalmazásainak köszönhetően néhány harcos összegyűlt és követelték, hogy fenyítsék meg. Kagetoki elmenekült, de megtalálták és megölték. Az indítványt Tokimasa nem írta alá, de az Azuma kagamiból arra lehet következtetni –Tokimasa egyik lánya volt az, aki először jelentette Kagetoki becsületsértését Yoriienek-, hogy Tokimasa a háttérből irányította a dolgokat. Számára Kagetoki eltűnése ugyanis két dolgot jelenthetett: sikerült eltüntetni az útból egy tanácstagot, aki esetleg túl közel kerülhetett volna a shōgunhoz, továbbá, ezzel egy családdal kevesebb volt Sagami provinciában, amit Musashi tartománnyal együtt a Hojok apránként a fő területükké alakítottak.
folytatása következik...
(szakirodalom: H. Paul Varley: The Hojo family and succession of power, 147)
Yoriie fizikailag erős volt, de vad és türelmetlen. Személyisége alkalmatlanná tette a bakufu irányítására. A császár halogatta a kinevezését, amit Kamakurában sem elleneztek, mivel a vezetőség se tartotta őt alkalmasnak a feladatra. Mindezek ellenére 1202. augusztusában kinevezték shōgunnak. Viselkedésével azonban egyre több vezető pozícióban lévő családot fordított el magától, és alig néhány hónappal kinevezése után, egy csoportnyi hűbéres, egyesek szerint Masako járt az élen ebben, megszavaztak egy 13 főből álló tanács, a shukurō felállítását, hogy korlátozza Yoriie hatalmát az igazságszolgáltatásban. A 13 főből, heten szamuráj családok vezérei, négyen pedig bürokraták voltak. Az egyenlőtlen elosztás problémákat okozott, félő volt, hogy túl sok hatalom jut a harcosok kezébe. Kajiwara Kagetoki, a hét vezér egyike, Yoritomo egyik bizalmasa volt, mások számára azonban egy ravasz cselszövő volt, aki kihasználta közeli kapcsolatát a shōgunnal. Rágalmazásainak köszönhetően néhány harcos összegyűlt és követelték, hogy fenyítsék meg. Kagetoki elmenekült, de megtalálták és megölték. Az indítványt Tokimasa nem írta alá, de az Azuma kagamiból arra lehet következtetni –Tokimasa egyik lánya volt az, aki először jelentette Kagetoki becsületsértését Yoriienek-, hogy Tokimasa a háttérből irányította a dolgokat. Számára Kagetoki eltűnése ugyanis két dolgot jelenthetett: sikerült eltüntetni az útból egy tanácstagot, aki esetleg túl közel kerülhetett volna a shōgunhoz, továbbá, ezzel egy családdal kevesebb volt Sagami provinciában, amit Musashi tartománnyal együtt a Hojok apránként a fő területükké alakítottak.
folytatása következik...
(szakirodalom: H. Paul Varley: The Hojo family and succession of power, 147)
2010. december 14., kedd
Prezentáció-munkafolyamat
Remélem ez most megfelel. Nem cicomáztam neki, nehogy ne jelenítse meg nekem.
Masako és Yoritomo II.
1181-ben megszületett első fiúgyermekük: Yoriie (első gyermekük lány volt: Ohime). Yoriie-t a kor szokásainak megfelelően nem a saját családja nevelte fel, hanem átadták egy másik, megbízható családnak, akik a gyermekkel kapcsolatban mindenért felelősek voltak innentől fogva. Étkezés, ruházat, taníttatása Yorrienek a Hiki család feladata lett. Ez az ún. menoto rendszer. A menoto szerepe nagyon fontos volt, hiszen gyakorlatilag ők nevelték a gyermeket. Ha a gyerek felnőve magas pozícióba kerül, a nevelő család is részesülni fog a kiváltságokból. Ezért befolyásos emberek nevelőjének lenni hatalmas előny és pozíció. Ez a szokás csak az arisztokrata, gazdag és befolyásos, családok között volt elterjedt. Benton, aki munkájához elsősorban Nagai Michiko írónő munkáját használta fel, cikkébe bele tette Nagaival folytatott beszélgetésének egyes részeit. Nagai véleménye szerint Masako ismerte és elfogadta a rendszert; abba is beletörődött, hogy fia nevelését kiadja a kezéből, mert az, hogy menoto-ra lett szükség a státuszában való emelkedést jelentette. Viszont a Hōjō család befolyása kicsi volt, ezért nekik nem volt nevelőjük. Ha lett volna, valószínűleg lehetne róla tudni, hiszen Masako fiútestvérei később nagyon magas pozíciókba jutottak, ha lett volna menoto, valószínűleg említést tettek volna róla a források. Viszont mint anya, hiszen már nevelt egy gyereket, tudta mivel jár, nem lehetett könnyű. Főleg, hogy Yoriie lett volna a hatalom örököse, első fiú gyermeke. Nagai azt is hozzáteszi, hogy a japán nők gyakran tekintenek saját gyerekükre, mint a tulajdonukra. Érvel még azzal is, hogy újabb kutatások bizonyítják, hogy azokon a területeken, ahol még élt néhány matriarchális szokás, az anya és gyermeke közötti kapcsolat szorosabb. A menoto rendszer ezt lazította fel, de a távoli és vad keleten még éltek a régi szokások. Tehát Masako is úgy gondolhatta, hogy az ő gyermeke elsősorban neki tartozik engedelmességgel.
Yorimoto és a Hiki család kapcsolata jóval régebbre nyúlik vissza, mint a Hōjōkkal való. Yoritomo dajkája egy Hiki asszony volt; és mikor száműzték, a Hiki család pedig közelében maradt és támogatta. Yoritomo Hiki Yoshikazunak, a Hiki család fejének adta a megtiszteltetést, hogy gondoskodhat első fiúgyermekéről; ami azonban, mint később kiderült, rossz döntésnek bizonyult. A fiúnak megadtak mindent, amit csak kért; végtelenül elkényeztetett, vad és öntörvényű gyermek volt és ez felnőttként is jellemző volt rá. Az anyja családjával pedig nagyon rossz volt a kapcsolata, egyértelműen a Hikiket támogatta.
Miközben Masako terhes volt Yorrievel, Yoritomo viszonyt kezdett egy úgy nevezett Kame űrnővel és Masakonak az erre való reagálása az, ami olyan híressé tette. Habár abban a korban nem volt szokatlan, sőt, elfogadott gyakorlatnak számított. Amikor ugyanis Masako tudomást szerzett a kapcsolatukról, éktelen haragra gerjedt és felgyújtatta Kame úrnő házát. Ezt figyelmeztetésnek szánta. Masako igényt tartott saját és fia pozíciójára, nem akarta megkockáztatni, hogy a kapcsolatból esetleg fiú szülessen, aki ezt veszélyeztethette volna. A kapcsolat folytatódhatott, de a jövőben óvatosnak kellett lenniük! A gyakori vadászatok alkalmával, amiket Yoritomo többnyire ebből a célból szervezett, találkozhattak csak. Féltékenysége miatt olyannyira elhíresült, hogy a Tokugawa korszakban kialakult legenda szerint Yoritomo halálát is ez okozta. Olyan erős volt a féltékenysége, hogy a szelleme elhagyta a testét, és halálba kísértette Yoritomot.
1192-ben megszületett második fiúgyermekük, Sanetomo. Az ő nevelőcsaládját Masako választotta ki, ő pedig testvérét, Awa úrnőt és férjét jelölte meg. Ez lehetőséget adott neki, hogy felügyelje a fia nevelését. Továbbá ez lehetőséget biztosított a Hiki család befolyásának korlátozásban.
Masako részt vett a shōgunátus felállításában, tisztában volt a belső ügyekkel, folyamatosan politizált. Amikor Yoritomo belehalt egy lovasbalesetben elszenvedett sérülésébe 1199-ben, Masako ugyan leborotválta a haját és belépett egy buddhista apácarendbe, nem vonult vissza. Továbbra is aktívan részt vett a politikai eseményekben apja, később testvére, oldalán. Innen ered Masako „beceneve”: ama-shōgun, azaz apáca shōgun.
Szakirodalom:
Margaret Fukuzawa Benton: Hojo Masako the Dowager shogun, 172, 174-175, 191
H.P. Varley: The Hojo family and succession to power, 147
Mark Weston, 133-134.
Yorimoto és a Hiki család kapcsolata jóval régebbre nyúlik vissza, mint a Hōjōkkal való. Yoritomo dajkája egy Hiki asszony volt; és mikor száműzték, a Hiki család pedig közelében maradt és támogatta. Yoritomo Hiki Yoshikazunak, a Hiki család fejének adta a megtiszteltetést, hogy gondoskodhat első fiúgyermekéről; ami azonban, mint később kiderült, rossz döntésnek bizonyult. A fiúnak megadtak mindent, amit csak kért; végtelenül elkényeztetett, vad és öntörvényű gyermek volt és ez felnőttként is jellemző volt rá. Az anyja családjával pedig nagyon rossz volt a kapcsolata, egyértelműen a Hikiket támogatta.
Miközben Masako terhes volt Yorrievel, Yoritomo viszonyt kezdett egy úgy nevezett Kame űrnővel és Masakonak az erre való reagálása az, ami olyan híressé tette. Habár abban a korban nem volt szokatlan, sőt, elfogadott gyakorlatnak számított. Amikor ugyanis Masako tudomást szerzett a kapcsolatukról, éktelen haragra gerjedt és felgyújtatta Kame úrnő házát. Ezt figyelmeztetésnek szánta. Masako igényt tartott saját és fia pozíciójára, nem akarta megkockáztatni, hogy a kapcsolatból esetleg fiú szülessen, aki ezt veszélyeztethette volna. A kapcsolat folytatódhatott, de a jövőben óvatosnak kellett lenniük! A gyakori vadászatok alkalmával, amiket Yoritomo többnyire ebből a célból szervezett, találkozhattak csak. Féltékenysége miatt olyannyira elhíresült, hogy a Tokugawa korszakban kialakult legenda szerint Yoritomo halálát is ez okozta. Olyan erős volt a féltékenysége, hogy a szelleme elhagyta a testét, és halálba kísértette Yoritomot.
1192-ben megszületett második fiúgyermekük, Sanetomo. Az ő nevelőcsaládját Masako választotta ki, ő pedig testvérét, Awa úrnőt és férjét jelölte meg. Ez lehetőséget adott neki, hogy felügyelje a fia nevelését. Továbbá ez lehetőséget biztosított a Hiki család befolyásának korlátozásban.
Masako részt vett a shōgunátus felállításában, tisztában volt a belső ügyekkel, folyamatosan politizált. Amikor Yoritomo belehalt egy lovasbalesetben elszenvedett sérülésébe 1199-ben, Masako ugyan leborotválta a haját és belépett egy buddhista apácarendbe, nem vonult vissza. Továbbra is aktívan részt vett a politikai eseményekben apja, később testvére, oldalán. Innen ered Masako „beceneve”: ama-shōgun, azaz apáca shōgun.
Szakirodalom:
Margaret Fukuzawa Benton: Hojo Masako the Dowager shogun, 172, 174-175, 191
H.P. Varley: The Hojo family and succession to power, 147
Mark Weston, 133-134.
2010. december 9., csütörtök
Masako és Yoritomo I.
Masakoról sajnos kevés az értékelhető forrás. Vannak, akik a kor egyik legfontosabb alakjának tartják és úgy is írnak róla. Elismeréssel beszélnek arról, ahogyan irányított a férje által létrehozott rendszert, még jóval annak halála után is. Mások a nevén kívül nem említenek semmit, és a család érdemeit a Kamakura bakufu kezdeti éveiben, egyedül Tokimasanak vagy Yoshitokinak, Masako öccsének tulajdonítják. Többnyire csak legendákban maradt fenn a neve, konkrét információ viszonylag kevés van róla. A legfontosabb forrás az „Azuma kagami”, ami értékes információkkal szolgál a Kamakura bakufuról és Yoritomo hadjáratiról is. Masako is gyakran szerepel benne. Azonban mivel ezt a gyűjteményt a Hōjō család rendelte meg és tartotta rajta a kezét, valóságtartalma kétségbe vonható. Valószínűleg gyakran eltér a valóságtól és jobb színben tüntetni fel a család tagjait. Egyes részeit legendaként kezelik csupán.
Masako 1157-ben született, Hōjō Tokimasa legidősebb lánygyermekeként. Édesanyja korai halála miatt, a háztartás felügyelete, testvéreinek neveltetése az ő felelősségévé vált. Masako egy kaotikus, háborúkkal teli korszakba született; emellett a fővárostól távol, a keleti tartományokba, ahol a nehézségek mindenkit, még az asszonyokat is keménységre neveltek. Jártas volt lovaglásban, vadászatban, íjászatban, hozzászokott a férfitársasághoz. Csupán három éves volt, mikor a fiatal Yoritomo Izuba került háziőrizet alá.
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy Masako és Yoritomo kapcsolatát valóban az érzelmek, és nem a politika vagy az érdekek irányították.
Yoritomo részéről nem valószínű, hogy érdekházasságról van szó. Masako a kor szokásaihoz képest idős volt, már húsz éves is elmúlt. Rendkívül intelligens nőnek mondták, viszont nem volt különleges szépség. Emellett, habár a Hōjō család a Tairakhoz fűződő rokoni szálakkal büszkélkedtek, de a keleti területeken nem ők voltak az egyetlenek. Valószínűleg túlságosan távoli volt ez a kapcsolat ahhoz, hogy valóban számíthatott volna. Ugyan a Taira klán hűbérbirtok köreibe tartozott, Hōjō Tokimasanak, a család fejének mégsem volt se elég, se mély kapcsolata az udvarban ahhoz, hogy a provincia kormányzójává nevezték volna ki, Kyotoból jelölték ki. Valójában, egy kicsi, kevés hatalommal vagy befolyással bíró családról volt szó. Akik felemelkedésüket Minamoto no Yoritomoval való kapcsolatuknak köszönhették elsősorban.
Ugyanakkor Yoritomo helyzete sem kecsegtetett sok kilátással. Gyakorlatilag föld és vagyontalan, egy bukott család száműzött sarja volt. A Tairak hatalmuk teljében voltak, nem úgy tűnt, hogy Yoritomo képes lesz valaha is változtatni számkivetett sorsán. Fiatalnak se számított, harmincas éveinek elején járt. „Így hát Masako motivációja nem lehetett más, mint szerelem.” Pontosan emiatt nem viselte jól Yoritomo félrelépéseit és az utókor is inkább hatalmas féltékenysége miatt emlékszik rá, nem pedig a történelem alakításában játszott szerepéért.
Hōjō Tokimasa néhány évre Kyotoba ment, hogy ott a rá kirótt kötelező palotaszolgálatot, teljesítse. Ez idő alatt bontakozott ki Masako és Yoritomo szerelme. Tokimasa természetesen ellene volt a kapcsolatuknak, félt hogy a család számára súlyos következményei lennének. Masako azonban nem hagyta magát, és 1178-ban megszökött Yoritomoval és összeházasodtak. Elrejtőztek, míg Tokimasa haragja le nem csillapodott, csak azután tértek vissza. Az események innentől fogva felgyorsultak. 1180-ban megérkezett Mochihito herceg felszólítása Kiyomori elleni lázadásra és megkezdődött a Genpei háború.
Szakirodalom:
Margaret Fukuzawa Benton: Hōjō Masako, 164, 168
Mark Weston, 132
Masako 1157-ben született, Hōjō Tokimasa legidősebb lánygyermekeként. Édesanyja korai halála miatt, a háztartás felügyelete, testvéreinek neveltetése az ő felelősségévé vált. Masako egy kaotikus, háborúkkal teli korszakba született; emellett a fővárostól távol, a keleti tartományokba, ahol a nehézségek mindenkit, még az asszonyokat is keménységre neveltek. Jártas volt lovaglásban, vadászatban, íjászatban, hozzászokott a férfitársasághoz. Csupán három éves volt, mikor a fiatal Yoritomo Izuba került háziőrizet alá.
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy Masako és Yoritomo kapcsolatát valóban az érzelmek, és nem a politika vagy az érdekek irányították.
Yoritomo részéről nem valószínű, hogy érdekházasságról van szó. Masako a kor szokásaihoz képest idős volt, már húsz éves is elmúlt. Rendkívül intelligens nőnek mondták, viszont nem volt különleges szépség. Emellett, habár a Hōjō család a Tairakhoz fűződő rokoni szálakkal büszkélkedtek, de a keleti területeken nem ők voltak az egyetlenek. Valószínűleg túlságosan távoli volt ez a kapcsolat ahhoz, hogy valóban számíthatott volna. Ugyan a Taira klán hűbérbirtok köreibe tartozott, Hōjō Tokimasanak, a család fejének mégsem volt se elég, se mély kapcsolata az udvarban ahhoz, hogy a provincia kormányzójává nevezték volna ki, Kyotoból jelölték ki. Valójában, egy kicsi, kevés hatalommal vagy befolyással bíró családról volt szó. Akik felemelkedésüket Minamoto no Yoritomoval való kapcsolatuknak köszönhették elsősorban.
Ugyanakkor Yoritomo helyzete sem kecsegtetett sok kilátással. Gyakorlatilag föld és vagyontalan, egy bukott család száműzött sarja volt. A Tairak hatalmuk teljében voltak, nem úgy tűnt, hogy Yoritomo képes lesz valaha is változtatni számkivetett sorsán. Fiatalnak se számított, harmincas éveinek elején járt. „Így hát Masako motivációja nem lehetett más, mint szerelem.” Pontosan emiatt nem viselte jól Yoritomo félrelépéseit és az utókor is inkább hatalmas féltékenysége miatt emlékszik rá, nem pedig a történelem alakításában játszott szerepéért.
Hōjō Tokimasa néhány évre Kyotoba ment, hogy ott a rá kirótt kötelező palotaszolgálatot, teljesítse. Ez idő alatt bontakozott ki Masako és Yoritomo szerelme. Tokimasa természetesen ellene volt a kapcsolatuknak, félt hogy a család számára súlyos következményei lennének. Masako azonban nem hagyta magát, és 1178-ban megszökött Yoritomoval és összeházasodtak. Elrejtőztek, míg Tokimasa haragja le nem csillapodott, csak azután tértek vissza. Az események innentől fogva felgyorsultak. 1180-ban megérkezett Mochihito herceg felszólítása Kiyomori elleni lázadásra és megkezdődött a Genpei háború.
Szakirodalom:
Margaret Fukuzawa Benton: Hōjō Masako, 164, 168
Mark Weston, 132
2010. december 4., szombat
2010. december 3., péntek
2010. november 27., szombat
kulcsszavak/keywords/キーワード
Hōjō Masako, Minamoto no Yoritomo, Hōjō Tokimasa, Hōjō Yoshitoki, Minamoto no Yoriie, Minamoto no Sanetomo, Minamoto no Ichiman, Hiki Yoshikazu, Hōjō család, Hiki család, Taira no Kiyomori, Hiraga Tomomasa, Go-Toba császár, bakufu, Kamakura bakufu, ama-shogun, shukuro, régens, hatalom, belviszály, samurai-dokoro, Jokyu háború, megszilárdít
Hōjō Masako, Minamoto no Yoritomo, Hōjō Tokimasa, Hōjō Yoshitoki, Minamoto no Yoriie, Minamoto no Sanetomo, Minamoto no Ichiman, Hiki Yoshikazu, Hōjō clan, Hiki clan, Taira no Kiyomori, Hiraga Tomomasa, Emperor Go-Toba, shogunate, Kamakura shogunate, ama-shogun, shukuro, regent, power, disunion, samurai-dokoro, Jokyu Disturbance, consolidate
北条 政子 , 源 頼朝, 北条 時政, 北条 義時, 源 頼家, 源 実朝, 源 一幡, 比企 能員, 北条氏, 比企氏, 平 清盛, 平賀 朝雅, 後鳥羽天皇, 幕府, 鎌倉幕府, 尼将軍, 宿老, 執権, 政権, 分裂, 侍所, 承久の乱, 固める
2010. november 23., kedd
Röviden Minamoto no Yoritomo-ról
Yoritomot Izu provinciába száműzték, ez kb. a mai Shizuoka prefektúrával egyezik meg. Itt 20 éven át várakozott, mire 34-35 évesen nekilátott a konkrét cselekvésnek. Természetesen a várakozással töltött évek sem voltak hiába valók. Óvatosan, nehogy felkeltse az udvar és Kiyomori figyelmét, lépésről-lépésre haladt befolyásának megszilárdításában. Jó kapcsolatot alakított ki a környező birtokok uraival és katonáival. Figyelemmel kísérte a Kyotoban zajló eseményeket, barátok és még Minamoto hű emberek révén. Érdekes megemlíteni, hogy sokan a környező birtokok urai közül rokoni vagy hűbéri kapcsolatban álltak a Tairakkal. Maguk a Hojok is Taira csatlósok, sőt egy oldalágon leszármazottak voltak. De mind szerette volna hatalmát és területeiket növelni, emellett Kiyomori viselkedése az udvarban már nagyon sokak számára volt ellenszenves. Amikor pedig Michihito herceg felszólítása megérkezett 1180-ban, megvolt az indok és a legitimáció is a hadbavonulásra. Mochihito mellesleg úgy érezte, hogy Kiyomori megtagadta tőle a trónt, ami jogosan az övé lett volna, hiszen ő Go-Shirakawa fia volt, mégis helyette Antoku-t, egy gyermeket ültettek a trónra, aki maga is félig Taira volt.
Yoritomo ezt a csatát azonban elvesztette. A végső győzelmet a Tairak felett később, 1185-ben aratta a Dan no ura-i csatában.
Yoritomo 1192-ben megkapta a shoguni rangot. Majd 1199-ben bekövetkezett haláláig irányította az országot. A hatalma a keleti országrészben abszolút volt, a többi területen pedig elég erős ahhoz, hogy meggátoljon komolyabb lázadások kialakulását.
Yoritomo kemény ember volt, aki lépésről lépésre, de nagyon határozottan haladt a célja felé: egy új rendszer felépítése és az ország feletti hatalom megszerzése. Úgy tűnik mindent ennek vetett alá. Okos volt, tudott bánni az udvarral-tisztelettel, de határozottan fordult feléjük. Képes volt felismerni a tehetséges embereket, és rangjuktól, származásuktól függetlenül kitüntette, magas pozíciókba emelte őket. Ugyanakkor a céljainak elérésének érdekében nagyon sok mindenre hajlandó volt. A Tairakkal való kiegyezésre is, egy bizonyos mértékig. Szembefordult a hagyományokkal, céljainak megfelelően alakította át a tradíciókat ha kellett. Az emberi élet se jelentett neki sokat. Testvérét is megöletette, amikor felmerült benne az árulás gyanúja. Sokaknak rendelte el a halálát, többek között olyanoknak is, akik nélkül pedig nem kerülhetett volna hatalomra.
Kétségtelenül, Yoritomo a japán történelem egyik legnagyobb alakja, hiszen kiépített egy olyan rendszert, ami hosszú évszázadokon át fennmaradt, amire később Nobunaga, Toyotomi és a Tokugawak is építkezhettek. Azonban nem népszerű és gyakran ábrázolják őt a gonosznak a különböző történetekben, amiket róla és a korról írtak. 1199-ben lovaglás közben megsérült és meghalt.
Szakirodalom:
George Sansom, 306-308, 337
Mark Weston: Giants of Japan, 139
Yoritomo ezt a csatát azonban elvesztette. A végső győzelmet a Tairak felett később, 1185-ben aratta a Dan no ura-i csatában.
Yoritomo 1192-ben megkapta a shoguni rangot. Majd 1199-ben bekövetkezett haláláig irányította az országot. A hatalma a keleti országrészben abszolút volt, a többi területen pedig elég erős ahhoz, hogy meggátoljon komolyabb lázadások kialakulását.
Yoritomo kemény ember volt, aki lépésről lépésre, de nagyon határozottan haladt a célja felé: egy új rendszer felépítése és az ország feletti hatalom megszerzése. Úgy tűnik mindent ennek vetett alá. Okos volt, tudott bánni az udvarral-tisztelettel, de határozottan fordult feléjük. Képes volt felismerni a tehetséges embereket, és rangjuktól, származásuktól függetlenül kitüntette, magas pozíciókba emelte őket. Ugyanakkor a céljainak elérésének érdekében nagyon sok mindenre hajlandó volt. A Tairakkal való kiegyezésre is, egy bizonyos mértékig. Szembefordult a hagyományokkal, céljainak megfelelően alakította át a tradíciókat ha kellett. Az emberi élet se jelentett neki sokat. Testvérét is megöletette, amikor felmerült benne az árulás gyanúja. Sokaknak rendelte el a halálát, többek között olyanoknak is, akik nélkül pedig nem kerülhetett volna hatalomra.
Kétségtelenül, Yoritomo a japán történelem egyik legnagyobb alakja, hiszen kiépített egy olyan rendszert, ami hosszú évszázadokon át fennmaradt, amire később Nobunaga, Toyotomi és a Tokugawak is építkezhettek. Azonban nem népszerű és gyakran ábrázolják őt a gonosznak a különböző történetekben, amiket róla és a korról írtak. 1199-ben lovaglás közben megsérült és meghalt.
Szakirodalom:
George Sansom, 306-308, 337
Mark Weston: Giants of Japan, 139
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)